Az orvostudomány fejlődése az emberiség fejlődésével egyidős. A orvostudomány fejlődésével a szemészet fejlődése is megkezdődött, hiszen a létbiztonsághoz és a mindennapi táplálék megszerzéséhez elengedhetetlen volt a jó látás.

 Mégis, az első írásos emlékek megjelenése csak i. e. 2150 körül valószínűsíthetők. Ekkor készült el ékírással Hamurápi törvénykönyve, amelyet a századfordulón fedeztek fel és fejtettek meg. A 218. paragrafus a szemsebészettel foglalkozik és megfogalmazza, hogy: "Ha egy orvos ... szabad ember foltját bronztűvel megnyitja és az ember szeme tönkremegy, le kell vágni az orvos kezét." A folt valószínűleg a szürkehályogot jelentette, amelyet abban az időben szúrással gyógyították, azaz az elszürkült lencsét az üvegtesti térbe tolták. Ma már tudjuk, hogy ez a fajta műtéti eljárás milyen komoly veszélyeket rejthet magában.

A régi egyiptomi szemorvosi tevékenységről az Ebers féle papirusztekercsek tartalmaznak adatokat. Az írásos emlék az i, e. 1550-es években íródott, körülbelül 20 m hosszú, és számos szembetegség leírását, illetve azok kezelését sorolja fel.

A méltán híres görög Hippokratész (i. e. 460-377) már 24 féle szembetegségről tesz említést. A görög orvosok a látászavarok okát az agyból lefolyó folyadékkal magyarázták, azonban Hippokratész írásaiból kiderül, hogy addigra már viszonylag sok ismerettel rendelkeztek a kötőhártya, a szaruhártya és a szemhéj megbetegedéseit illetően.

Az ókor két leghíresebb orvos személyisége, Galenus és Celsus 21 féle szemműtétet írt le, amelyek közül bizonyos szemhéj-műtétek a mai napig is szerepelnek a szemészeti műtéttani tankönyvekben. A középkor egyik kiváló kísérletező személyisége volt R. Bacon (1214-1294), aki a kétszer domború optikai lencséket felfedezte, amelyekkel az öregszeműség (45 éves kor után újságolvasáshoz +3,0 dioptriás szemüvegre van szükség) korrigálása lehetségessé váljon a kétszer homorú optikai lencsék segítségével.

A XV. században nem orvosi végzettségű, ún. „vándorló hályogszúrók” járták a vásárokat, ahol a szürkehályogban szenvedő betegek szemét tűvel megszúrták, igyekeztek a szemlencsét elsüllyeszteni. A késői fertőzéseket és a másodlagos szemnyomás-emelkedést nem várták meg, a vásár végeztével továbbálltak.

A XVI. És XVII. században Galilei, Kepler, Descartes és Newton járult hozzá az optika törvényszerűségeinek tisztázásához, amely a szemre vonatkozó fénytörési viszonyok kibővítését lehetővé tette. Az első modern szemléletű hályogműtétet 1745-ben Jaques Daviel végezte. Ebben az időben már felismerték, hogy a szemlencse nem a fényérzés, csak a fénytörés szerve.

A XIX. század elejétől a sebészeti és a szemészeti szakma különvált, Európa nagyvárosaiban önálló szemészeti osztályok létesültek. H. Helmholtz (1821-1894) felfedezte a szemtükröt, amely lehetővé tette az addig ismeretlen szemfenék és a szemfenéki keringésviszonyok tanulmányozását. Helmholtz zseniális felfedezése ugrásszerűen megváltoztatta a szemészeti diagnosztikát és a műtéti eljárásokat. Helmholtz kortársa volt A. Graefe (1828-1870), aki a szemfenéki diagnosztika fejlesztése és a zöldhályog műtéti megoldása terén alkotott korszakalkotó jelentőségű újat. Új műtéti módszeréről 1851-ben számolt be először.

A. Gullstrand (1862-1930) megalkotta a réslámpát, amellyel a szem elülső részeinek elváltozásait napjainkban is vizsgáljuk. Optikai munkásságáért 1911-ben Nobel-díjjal tüntették ki.

Koler bécsi szemorvos 1884-ben felfedezte a kokain helyi érzéstelenítésben betöltött szerepét, alkalmazása a modern szemészeti érzéstelenítés alapját teremtette meg.

1905-ben Eduard Zirm (1883-1944) elvégezte emberen az első sikeres szaruhártya-átültetést.

1921-ben Jules Gonin (1870-1935) svájci szemorvos elvégezte az első sikeres, retinaleválás megszüntetésére irányuló műtétet, amellyel a modern retinasebészet úttörőjévé vált.

A második világháború után Ridley angol szemorvos ültetett be először műanyag szemlencsét az eltávolított szemlencse helyére. Műtéti technikája a szövődmények miatt sokáig feledésbe merült, majd a mikrosebészeti eszköztár és a műlencse anyagainak tökéletesítése után az 1970-1980-as évektől kezdve újra virágzásnak indult. Machemer 1972-ben indította el az üvegtesti sebészetet, amellyel sok, korábban reményvesztett embernek adható vissza a látása.

Magyarországi hagyományok

Magyarországon az első kinevezett szemészprofesszor Stáhly Gusztáv (1755-1802) volt, akinek egyetemi tanári tevékenysége alatt létesült a Pesti Egyetemen a Szemészeti Klinika, indulásakor mindössze 6 ággyal. Utódja Fabini Theofil János (1791-1847) volt, akit 1816-ban neveztek ki szemészprofesszorrá.

Schulek Vilmos (1843-1905) korának híres európai szemészprofesszorainál tanult. Kinevezése után Magyarországon is meghonosította a Helmholtz és Greafe által művelt modern szemészetet. Kiváló operatőr, jó előadó volt, munkássága alatt a Szemklinika nagyforgalmú betegintézménnyé alakult.

1886-ban Feuer Nathaniel javaslatára a Magyar Országgyűlés példaértékűen, Európában elsőként, törvényben rögzítette a trachoma elleni szervezett küzdelmet (1886. évi V. törvénycikkely).

Schuleket Grósz Emil 81865-1941), majd Blaskovics László (1869-1938), a későbbiekben Imre József (1884-1945) követte. Tevékenységük világviszonylatban is kiemelkedő volt. Új műtéti eljárásokat vezettek be, elsősorban a szemhéjműtétek terén. A Szemészeti Klinikát Európában is elismert, korszerűen felszerelt intézménnyé alakították.

Blaskovicsot Kettesy Aladár (1893-1983) követte, aki a műtéttan és az optika területén szerzett nemzetközi elismerést.

A magyar szemészet elismerését jelzi, hogy a németországi Münsterben 1924-1935 között a magyar származású Szily Aurél a szemészeti klinikán egyetemi tanári kinevezést kapott.

Forrás: informed.hu